idealteacher_1405078179.jpg_560x374

EGY ANGOL TANÁR RENDHAGYÓ TANÍTÁSI MÓDSZERE

A diákok döntik el, állítják össze, mi legyen a témazáróban, sőt azt is, hogyan szeretnék tanulni az angol nyelvet. Mindenki saját kis portfólióval rendelkezik, és ha nem adja be valaki a kért esszét, nem kap egyest. Diákblogot indítottak és mobilapplikációt fejlesztettek. A 21. századi oktatásról beszélgettünk a fővárosi Madách Imre Gimnázium angoltanárával, Prievara Tiborral.

hvg.hu: Arról rengeteget hallani, hogy milyen veszélyeket rejt az internet a fiatalok számára, az viszont kevesebbszer szerepel a közbeszédben, mennyi lehetőség rejlik a digitális világban, például az iskolai munkában. Ön szerint miért?

Prievara Tibor: Ez olyan, mintha a repülőutazásokról beszélnénk. Hiszen lezuhantak már repülők, néha nem is tudjuk pontosan hova, de mégsem gondolja senki komolyan, hogy be kéne tiltani a repülést. Persze fel kell hívni a veszélyekre a figyelmet, és meg kell előzni a problémákat. A 21. századi oktatásban elengedhetetlen a digitális technikák alkalmazása. Egy nemrég lezajlott felmérésem szerint a diákok naponta 5 és fél órát valamiféle képernyő előtt töltenek. Nem gondolhatjuk komolyan, hogy ehhez az iskolának semmi köze! Ha pedig esetleg elismerjük, hogy igenis van köze, akkor is sokszor nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk ehhez a helyzethez. Ilyenkor van az, hogy behívunk egy rendőrt osztályfőnöki órára, aki elmondja, „hogy én ugyan nem vagyok a Facebookon, de az nagyon veszélyes”.

 

hvg.hu: Le lehet írni, milyennek is kellene lennie a 21. századi oktatásnak?

P. T.: Volt egy nagy nemzetközi felmérés – a Bill és Melinda Gates Alapítvány támogatásával –, amiben azt vizsgálták, milyen képességekre lesz szüksége a jövő munkavállalóinak. Rengeteg munkaadót megkérdeztek a világban, hogy milyen elvárásokat támasztanak majd a közeljövőben a munkavállalók felé, és az eredményeket „lefordították a közoktatásra”. A legfontosabb e szerint, hogy valós problémák legyenek a tanórákon. Azaz ne „iskolásat játsszunk”, amikor a tanár kérdez, noha ő tudja a választ, és a gyereknek kell válaszolni, aki nem tudja. Ehelyett arra volna szükség, hogy lebontsuk az osztálytermek falát, és olyan dolgokkal foglalkozzunk, aminek van relevanciája az osztálytermen kívül. Ebben természetesen nagyon fontos az infokommunikációs technikák alkalmazása.

hvg.hu: Ami persze csak egy új eszköz, amit ügyesen a pedagógia szolgálatába kell állítani.

P. T.: Így van, ha elveszünk az eszközhasználatban, akkor nem érünk célt. Készítettünk egy kutatást a magyar tanárok körében, amiből az derült ki, hogy sem az életkor, sem a tantárgyi szakosodás, sem az elvégzett továbbképzések száma, sem az eszközellátottság nem befolyásolja, hogy egy tanár használja-e a digitális technikákat a mindennapi gyakorlatban, vagy sem. Egyetlen dologban találtunk szignifikáns különbséget: a pedagógiai hitben. Minél inkább a tanulás felől közelíti valaki a szakmát, annál inkább használja ezeket az eszközöket, és minél inkább a tanítás felől, annál kevésbé. Bill Gates-ék kutatása szerint a harmadik fontos tényező – a valós problémákra fókuszálás és az IKT használata mellett – az önszabályozás. Lehessen egy diáknak lehetősége arra, hogy megváltoztassa időközben a cél felé vezető utat, ahogy egy videojátékban is a visszajelzések alapján derül ki (hol estem le, hol futottam zsákutcába, stb.), hogy melyik a célravezető út. Ebben nem mindig partner az oktatási rendszer, amelyik ma leginkább azt mondja: „itt a dolgozat, megírtad: egyes”. A mai iskolában nem nagyon van olyan visszajelzés, ami alapján önszabályozó módon tovább tud dolgozni egy diák. Fontos még a mai közoktatásban a kollaboráció, ami nem csak a közösen végzett munkát jelenti, hanem olyan együttműködéseket, aminek valódi tétje van. És végül: a 21. századi pedagógiának a tudásépítésre kell koncentrálnia. Amikor nem készen kapja a gyerek a tudást, hanem az információkból neki magának kell létrehozni, felépíteni valami újat.

hvg.hu: Ez egy szép elmélet, de hogy lehet bevezetni a magyar iskolák mindennapjába?

P. T.: Nekem is épp az volt a problémám, hogy elméletben sokszor hallottunk ehhez hasonlókat, de amikor az jött volna, hogy „ezt úgy kell csinálni, hogy”, akkor vége lett az előadásoknak. Egyszer eldöntöttem, hogy halálosan komolyan veszem ezeket a dolgokat, és megpróbálom átültetni a magyar közoktatás gyakorlatába. Két és fél éve kezdtem el. A gamifikációt (játékosítást) vettem alapul. Megpróbáltam a videojátékok szerkezetét átültetni az osztálytermi gyakorlatba. Egyrészt, hogy többféle úton lehet a megoldáshoz eljutni, másrészt, hogy rövid, közép-, hosszú távú célokat kell kitűzni. A számítógépes játékokban van egy azonnali visszajelzés, ha valamit rosszul csinálok (pl. lemegy egy életem), van a középtávú cél, hogy az adott szintet teljesítsem, és van egy hosszú távú cél (hogy legyőzzem a szörnyet, felépítsem az autót, stb.). És a harmadik alapelv, hogy elfogadjam, minden diák más, mindenkihez máshogy kell közelednem.

 

hvg.hu: Az ön diákjai, ha jól tudom, sok olyan dologba beleszólhatnak az angoltanulás során, ami a hagyományos oktatásban elképzelhetetlen.

P. T.: Megpróbáltam az osztálytermi szituációt demokratizálni. Döntéshelyzetekbe hoztam a gyerekeket, és csomó olyan döntést nekik kell meghozni, amit korábban én hoztam meg.

hvg.hu: Például?

P. T.: Például, hogy mikor milyen dolgozatot írjanak. Vagy, hogy ők döntsék el, miként jutnak el az áhított nyelvvizsgához.

hvg.hu: Ez azért veszélyesnek hangzik. Mi van, ha a diák – fel nem ismerve a saját érdekeit – úgy dönt, hogy ő nem akar dolgozatot írni, szavakat tanulni?

P. T.: Úgy kell szervezni a munkát, hogy a diákok maguktól akarjanak dolgozni. Ehhez én kidolgoztam egy rendszert. Fölosztottam 3-4 hetes részekre a tanévet. Egy-egy ilyen ciklusban nem az osztályzatért dolgoznak a diákok, hanem pontokat gyűjtenek. A lényeg, hogy a három hét alatt össze kell gyűjteniük 16 pontot, ahhoz, hogy ötöst kapjanak. Jegyet muszáj adni, és év végén is osztályzattal kell értékelni. Hogy hogyan szereznek pontot, az viszont a diákok dolga. Adok nekik lehetőségeket: szódolgozat, beszámoló, prezentáció, esszé. Ezekért járnak pontok. De ők is kitalálhatnak olyat, amiért pontot adok. E rendszer legfontosabb tulajdonsága, hogy nem tartalmaz negatív értékelést.

hvg.hu: Diákként ezt nyilván ki is lehet használni…

P. T.: A hagyományos rendszerben, mondjuk, ha valaki beadja a kötelező esszét, de pocsék minőségben, kap egy egyest. Kimegy a diák a teremből, elátkozza a tanárt, az iskolát, kidobja az esszét, elszomorodik, büntetést kap a szüleitől, stb. És soha többet nem fogja elkészíteni azt az esszét. Én – persze komoly kritikákat megfogalmazva – adok rá egy pontot. És akkor a diák azt mondja, tök jó, már csak 15 pont kell. Nincs végzetes következménye a nem kielégítő munkájának. Majdnem mindenki úgy dönt, hogy megírja még egyszer, még kétszer, ha kell. Ezek sem biztos, hogy sokkal jobbak lesznek, de kapnak rá még 1-2 pontot. A végén már – esetleg megfogadva néhány tanácsomat – egész jó lesz az a szöveg, és mivel sokat próbálkoztak, esetleg össze is tudják hozni a 16 pontot. Természetesen minden gyerektől más és mást várok el az esszében is.

hvg.hu:  Amikor előjött ezzel az értékelési rendszerrel, mit szóltak hozzá a diákok?

P. T.: Komoly kétely és ellenállás volt a diákok részéről. Rájöttek, hogy az önálló döntések mindig bonyolultabbak, mintha megmondják felülről, mit kell csinálni. Egy demokratikus rendszer működtetése nehézkesebb, mint egy autokratikus rendszeré. Nem tudják áthárítani rám, a tanárra a felelősséget. Nem az van, hogy szemét volt a tanár, és ezért nem tudtam megcsinálni, azzal kell szembesülni, hogy én nem csináltam meg. Mindenki építgeti a kis portfólióját, 80-90 tanítványom 80-90 különböző portfóliót. A témazáró dolgozat nem számonkérés, hanem egy bemutató. Mindenki összeállította magának, mi az, amit megtanult, és előre leegyeztetett paraméterekre építve azt bemutatta. Megbeszéltük, miért hány pontot lehet kapni. Először hülyének néztek, hiszen ha ők állítják össze a dolgozatot, tudják, mi lesz benne. Később leesett nekik, hogy összerendezgetni a szavakat, témaköröket, az egész dolgozatot sokkal több munka, mint hogy egy előre megadott tananyagot megtanuljanak.

 

hvg.hu: És mi történt, ha valaki nem csinált saját dolgozatot, nem írta meg a témazárót?

P. T.: Semmi nem történt. Nem kapott pontot. Mondtam az illetőnek, hogy szedje össze mással a pontjait, vagy készüljön fel a következő órára, és ott mutassa be, mit tud. Egy idő után bejött, és megírta. Nem volt belőle konfliktus. Érdekes, hogy leginkább a jó tanulóknak volt kedvezőtlen ez az új rendszer, akik korábban, mondjuk egy évet kint tanultak Angliában vagy magántanárnál. Korábban ők voltak az éltanulók, most meg a többiek is össze tudták gyűjteni az ötöshöz elég pontot. Megszűnt az eminensek privilegizált helyzete azzal, hogy minden gyereket a saját képességei, előrehaladása szerint értékeltem.

hvg.hu: A diákok a 16 pontra hajtanak, vagy többet is szeretnek szerezni?

P. T.: Van egy nyilvános Excell-táblázat, amibe mindenki látja mindenkinek a pontjait. Kialakul egyfajta versenyszellem, és sokszor nemhogy 16, de 20-30 pontokat is összegyűjtenek, a legtöbb eddig 45 pont volt. Van, aki a történelem iránt érdeklődik, akkor adok neki valami könyvet angolul, és beszámol belőle. Van, aki magyarul írt könyvét fordítja le részletekben angolra. Számtalan lehetőség van pontot szerezni.

hvg.hu: Mennyire eredményes a módszere?

P. T.: Annak a csoportnak, amelyiknek már így kezdtem 9.-ben a tanítást, annak az angol második idegen nyelv. A diákok általános iskolában tanultak négy évet angolul, most heti négy órában tanuljuk. Tizedik évfolyam felénél majdnem mindenkinek megvan a középfokú nyelvvizsgája, és mindenki felsőfokúval fog távozni.

hvg.hu: Hogyan lehet egy ilyen módszert úgy bevezetni, hogy az megfeleljen a kötelezően előírt kerettantervek kényszerpályájának?

P. T.: Idegen nyelvből viszonylag szabadabb a kerettanterv, mint a többi tárgynál. De nincs más út, ezt kell csinálni. A diákok nagy része olyan munkahelyen fog dolgozni, ami még nem is létezik. Hogy tudná az iskola erre felkészíteni? A tények, a lexikális tudás alaposan leértékelődött. Nehéz megmagyarázni, miért tanulja meg az Árpád-házi királyokat valaki, amikor egy kattintással előhívja azokat bárhonnan. A kérdés az, hogy mennyire vagyunk hajlandók úgy tanítani, ahogy ők szívesen tanulnának, és mennyire várjuk el tőlük, hogy úgy tanuljanak, ahogy mi tanítanánk. Egyik véglet sem jó. Az utóbbi járhatatlan, ha viszont teljesen szabadjára engedjük a tanórát, abból káosz lesz.

 

hvg.hu: Nemrég a Madách tanulói elindították a Diákblogot. Mitől más ez, mint egy diákújság?

P. T.: Ma a diákok tartalomfejlesztőként is működnek. Adtunk egy informatikai keretrendszert nekik, ők pedig ezt kitöltik folyamatosan frissülő tartalommal. Volt, aki azt mondta, hogy ebből anarchia lesz, mert „ki fogja ezt ellenőrizni?”. És a 60-70 gyerek kialakította magának az ellenőrző mechanizmusokat, a rovatstruktúrát, vezetőket választott. Ha azt mondom a gyereknek, hogy itt egy Guardian-cikk, fordítsd le magyarra, nem szívesen lát hozzá. De ha egy közös Facebook-oldalra felteszem, hogy „itt ez a jó kis cikk, nem kéne lefordítani és kirakni a blogra?” – máris többen jelentkeznek. Nem tudok elég gyorsan adni ilyen tippeket. Nem biztos, hogy minden cikk kiváló lesz a Diákblogon elsőre, de lassan megtanulják, hogyan kell írni. Az az álmom, hogy a blog országossá válik, ahova mindenünnen töltik majd fel a tartalmakat, amely így a tudásmegosztás egyfajta fontos fórumává válik. De nemrég készítettünk egy külföldieknek szóló Budapest-ismertető mobilapplikációt is a diákokkal. Ehhez a diákoknak a saját kultúrájukra kellett úgy tekinteniük, mintha az egy idegen kultúra lenne. Ez is egy angolórán előkerült – pontokat érő – feladatból nőtte ki magát. Csináltunk egy informatikus barátommal egy „applikáció-őssejtet”, amire építve bárki – húsz perc felkészítés után – létre tud hozni egy applikációt. Ezt használták a gyerekek, egyébként minden audió, videó, anim-gif, kép, grafika, szöveges anyag az ő munkájuk. Az app már működik Windows Phone-ra, Androidra, és van webes felülete is.

hvg.hu: Egy ilyen iskolai feladathoz azért nyilván kellenek az ügyes diákok mellett a technikai feltételek és a megengedő iskolairányítás is. Ez ön szerint mennyire jellemző ma az országban?

P. T.: A technikai feltételek nem meghatározók. Egy elégséges eszközpark persze elengedhetetlen, de nem ez a lényeg. Kell egy fölülről támogatott pedagógiai szabadság, hogy a tanár próbálkozhasson, és adott esetben az elején elbukhasson egy-egy innovációval. Ehhez jó volna egy segítő rendszer. Lehet az akár egy szakfelügyeleti rendszer is, ha annak a feladata tényleg a segítés, és nem az ellenőrzés-leleplezés. Rendszeresen töltöm a Tanárblogot, járok konferenciákra, képzésekre, azt látom, hogy mindenütt vannak „IKT-jedik”, akik adott esetben olyan iskolákban is képviselik ezt a szemléletet, ahol a pedagógiai innováció nemhogy támogatott vagy tűrt, de egyenesen tiltott terület. Egyre többen ismerik fel, hogy ez mennyire fontos, és hogy nincs is más esély a diákok motivációjának, figyelmének fenntartására.

P.S.

A cikk megjelenése után egy nemzetközi internetes közösség több mint ezer dollárral jutalmazott. A dogecoinosok támogattak már bobcsapatot, kenyai ivóvíz-projektet és autóversenyzőt is.

„Biztos valami kandi kamerás átverő-show része az egész!” – ez volt az első reakciója Prievara Tibornak, amikor megkereste a Dogecoin-közösség, hogy pénzzel támogatnák, mert nagyon megtetszett nekik az egyedi angoltanítási módszere. Ennek lényege többek közt, hogy a diákok nem kapnak negatív értékelést (pl. egyest), hanem pontokat gyűjtenek a különböző teljesítményekért. Ebbe az is belefér, hogy a tanulók maguk választják meg, miből, mikor írnak dolgozatot, vagy miből készülnek fel. A digitális technológiát is előszeretettel használó pedagógusról bővebben itt olvashat.

A hvg.hu-n nemrég megjelent cikket találta meg a nemzetközi Dogecoin-közösség – tudomása szerint egyetlen – magyar tagja, az ott takerone névvel szereplő, civilben netes programozó fiatalember. Az interjúról eszébe jutottak a középiskolás évei, amikor is ő számított a legrosszabb tanulónak pusztán azért, mert kicsit másképp gondolkodott, mint az „egyenoktatásra” berendezkedett rendszer. A másként gondolkodás nála azt jelenti, hogy az átlagostól jóval magasabb az intelligenciahányadosa (jelenleg a Mensa HungarIQa tagja). Az átlagtól való eltérést sem negatív sem pozitív irányban nem tolerálta az iskola, így ő is deviánsnak számított.

Prievara Tibor módszere szerinte pont arra kiváló példa, hogy igenis lehet – még a mai újra az egyeniskola irányába mozduló rendszerben is – az eltérő érdeklődésű, felkészültségű, képességű gyerekeket hatékonyan oktatni.

Takerone fellelkesedett, és meghirdette a dogecoinosok között a Doge4Teacher nevű projektet. Leírta a cikk alapján a tanár úr módszereit, pár szóval bemutatta a magyar oktatási „ellenreformot”, és kérte a tagokat, hogy támogassák Prievarát. 72 óra alatt több mint ezer dollár értékű virtuális valuta gyűlt össze, ami valós pénzként végül a tanár számláján landolt. Az örömhírről a "Dogecoin-aktivista" a hvg.hu székházában rögtönzött beszélgetésen tájékoztatta a pedagógust, aki még sokáig átverésnek hitte a jótékony gyűjtést.

A Dogecoin egy úgynevezett kriptovaluta (cryptocurrency), egy digitális/internetes pénz. Nevét a 2013-ban nagyot robbanó mémről, Doge-ról kapta, amely egy japán eredetű, shiba inu fajtájú kutyát ábrázol. Az egész egy, az elszaporodó digitális pénzeket és a Bitcoin körüli felhajtást kifigurázó viccnek indult. Az "alapító" egy bizonyos Jackson Palmer, aki egy vicceskedő Twitter-üzenetettel indította el útján az ötletet 2013 decemberében, mondván ő majd Dogecoinba fektet, mire egy Billy Markus nevű programozó elkészítette gyorsan az ehhez szükséges programot.

A Dogecoin felhasználói közösségének bár alapelve, hogy 1 DOGE = 1 DOGE, azért "valódi" pénzben kifejezhető értéke is van, így a felhasználók akár szolgáltatásokat vagy termékeket is vásárolhatnak vele, ám a legelterjedtebb felhasználása egyelőre az úgynevezett "tipping", azaz "borravaló" küldése különböző közösségi oldalakon. Ezzel fejezik ki szimpátiájukat, egyetértésüket, tetszésüket más felhasználók tartalmai iránt.

Forrás:

http://hvg.hu/itthon/20140514_A_diak_donti_el_mit_akar_tanulni__es_a_m

 

 

Szerző: Skeptica  2014.07.11. 13:29 Szólj hozzá!

1466262_357715801041519_1619663388_n_1404128897.jpg_645x529

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget.
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

(Endrődi Sándor)

Szerző: Skeptica  2014.07.08. 15:34 Szólj hozzá!

1236905_567048146742264_8516241460926017875_n_1404128811.jpg_317x400

Ha nem ismered a fákat, eltévedsz az erdőben, de ha nem ismered a meséket, eltévedsz az életben.

Szerző: Skeptica  2014.07.07. 16:23 Szólj hozzá!

10330401_644169552318017_7295048461116481910_n_1404221143.jpg_549x600

"Nincs zavarbaejtőbb, mint látni, hogy valaki elvégzi azt, amit mi lehetetlennek hittünk."                                

                                      (Sam Ewing)

 

Szerző: Skeptica  2014.07.05. 16:25 Szólj hozzá!

boldizsar_ildiko_1404128600.jpeg_100x150

MESETERÁPIA

A meseterápia azon a felismerésen alapul, hogy nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja. A terápia során megkeressük az adott életszituációhoz tartozó mesét, vagyis azt, amelyben a mese hőse ugyanazért indult el, ugyanazt szerette volna magában kibontakoztatni, mint a problémájával hozzánk forduló ember, de nem akadt el útja során – azaz a mesék szimbolikájánál maradva nem szenvedett vereséget a sárkánytól, és nem változott kővé –, hanem végig is tudta járni azt. A megtalált mese segítségével feltérképezzük az elakadás okát. Lehet, hogy a kiválasztott eszközök nem megfelelők, lehet, hogy a megküzdés választott technikája nem célravezető, de olykor az is előfordulhat, hogy az ellenfelek bizonyulnak legyőzhetetlennek. A terápia akkor tud segíteni az egyensúly helyreállításában, ha pontosan meghatározzuk, hogy abban a mesében, amelyben az ellenfelek, a segítők, a konfliktusok, a bonyodalmak és a kiutak együtt vannak, vagyis ahol a sűrű erdő és jó esetben a tisztás is látszódik, a segítséget kérő éppen hol látja magát. Nem elég azonban megtalálni a „saját mesénket”, meg is kell érteni, és a változások szolgálatába is kell állítani azt.

A mesék azt állítják, hogy mindazt, ami a világban vagy bennünk rosszul működik, meg lehet változtatni. Az európai és keleti népmesék ismeretében az a kijelentést is megkockáztatható, hogy a mesék szerint nem a „világ” működik rosszul, hanem az ember nem kapcsolódik harmonikusan a világ által felkínált lehetőségekhez, illetve rossz választásai nyomán alakulnak ki olyan helyzetek, amelyek problémákat okoznak. A mese képes megszüntetni a problémákból keletkező káoszt, és a helyére állítani egyfajta teljességet. Gyógyító erejének épp ez az egyik titka.

Mit lehet tanulni a mese hőseitől? A mesehősöknek nincs múltjuk, az állandó jelenben élnek. Nem tervezgetnek, hanem cselekszenek. Nem elképzelik, hogy miként szeretnének élni, hanem konkrét lépéseket tesznek ennek érdekében. Teszik a dolgukat, és ez bennünket is elmozdulásra késztethet. A hősök nem hagyják, hogy a dolgok maguktól elrendeződjenek. Ez azt is jelenti, hogy a mesék felelősségre szólítanak fel saját magunkért és a körülöttünk élőkért egyaránt. A mese hősei folyton mozgásban, „úton” vannak, mert tudják, hogy nem lehet mindent egy helyen megtalálni. Nem is ott keresik. Mennek, mendegélnek, és bárhol járnak, tapasztalatokat szereznek, hogy azokat önmaguk jobbítására fordítsák.

A mesékben minden helyzetnek megvan a kulcsa, de meg kell ismerni a kulcs, a zár, a nyitás törvényszerűségeit, rá kell jönni, mi hogyan működik, mit hogyan lehet használni. Milyen titkokat rejt egy fa, virág, bot, köpönyeg? Miért kell mindig a látszólag rosszabb tárgyat, lehetőséget választani? Melyik ellenféllel milyen módszerrel lehet megküzdeni, és mások megváltása mellett hogyan lehet önmagunkat is megváltani? Vagyis a meseterápia nem a mesék értelmezésén alapul, hanem azon a tudáson, amely a mesehősöktől származik: egy gondolat csak akkor nyeri el értelmét, ha megvalósítják. Ezt a megvalósítást gyakorolják és tanítják a mesék hősei.

A Metamorphoses Meseterápiás Módszer dr. Boldizsár Ildikó módszere, amely Ovidius Metamorphoses (Átváltozások) című művéről kapta a nevét. Ovidius Kr. u. 1-8. közötti években írta az általa „Folyamatos éneknek” nevezett munkáját, amely a világ kezdetétől a szerző koráig tekinti át az időt, méghozzá különleges módon. A Metamorphoses ugyanis nem az eseményeket sorjában regisztráló világkrónika, hanem egyetlen szempontból mutatja a világ történetét: mi mivé változott át a kezdetek óta, és hogyan mentek végbe ezek a változások. Ovidius forrásul - nem titkoltan - számos görög és római átváltozásmítoszt, drámát és történelmi munkát is felhasznált. A 15 könyv lényegében magában foglal minden jelentős ma is közismert és az évszázadok során számos feldolgozást megért mitológiai történetet és mesét. Mivel a meseterápia a személyes életesemények mitikus feldolgozásának gyakorlatán alapul, és legfontosabb célja a változásokhoz szükséges lelki, szellemi és testi feltételek megteremtése, ezért kapta a módszer erről a műről a nevét.

A terápia menete:
A Metamorphoses Meseterápiás Módszer azon a felismerésen alapul, hogy minden élethelyzetnek megvan a mesebeli párja. A terápia során megkeressük azt a mesét, amely a legnagyobb hasonlóságot mutatja a hozzánk segítségért fordulók élethelyzetével, és ezt a mesét dolgozzuk fel közösen a terápia során. Ez a mese lehet egy, az aktuális élethelyzettel rokonítható mese vagy a helytelen létszemléletről, tévedésekről tükröt tartó mese, de lehet szellemi utakat, lehetőségeket is megnyitó mese A meseterápián nem meseértelmezés és mesefejtés történik, hanem azon szálak felfejtése, amelyek a mese hősei, helyszínei, tárgyai, eseményei és a mesétől megoldást várók között fennáll. A terápia lépései a következők:

1. Az élethelyzet meséjének megtalálása
2. A mese helyszíneinek bejárása és a terápia induló helyszínének megtalálása
3. Útnak indulás
4. A mesei konfliktus megnevezése és az életbeli konfliktussal való összekötése
5. A segítők megtalálása (a mesében és az életben)
6. Az ellenfelek megnevezése (a mesében és az életben)
7. Megküzdés az ellenféllel
8. A változásokhoz szükséges lépések felismerése
9. A meséből nyert tapasztalatok, felismerések, belátások cselekvő erővé formálása
10. A változások nyomon követése

Forrás:

http://www.meseterapia.hu/

http://metamorphoses.hu/

 

 

Szerző: Skeptica  2014.07.04. 19:00 Szólj hozzá!

10330322_692360294134850_6357518315760055733_n_1404220935.jpg_720x575

,,Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad."      (Buddha)

Szerző: Skeptica  2014.07.01. 15:22 Szólj hozzá!

deveny_anna_1404127369.jpg_560x373

A Dévény Anna módszer

Minden csecsemőnek jót tenne az első hetekben néhány kezelés, az viszont létkérdés, hogy a koraszülöttosztályokon rutinszerűen minden gyerek megkapja azt – állítja az elmúlt évtizedek legnagyobb hatású gyógytornásza, a korai fejlesztés elkötelezett híve, művelője, oktatója. A 75 éves Dévény Anna, akit szakmai körökben nagyon sokáig támadtak az általa kifejlesztett módszer miatt, csak reméli, hogy „lesznek, akik viszik a zászlót” és megőrzik a speciális manuális technika (SMT) tisztaságát.

hvg.hu: Módszere alapvetően eltér minden eddigi rehabilitációs eljárástól. Honnan jött az ötlet, hogy teljesen mást kellene csinálni a betegekkel a bevett módszerek helyett?

Dévény Anna: Az biztos, hogy új módszert nem az asztal mellett merengve talál ki az ember. Rengeteg gyakorlat és tapasztalat kell hozzá. Ötvenhét éve dolgozom, „kétszakmás” ember vagyok, és a kezdetek óta két oldalról, a mozgássérülések és az esztétikus mozgásképzés oldaláról gyűjtöm a tapasztalatokat. A művészi tornával kezdődött, amikor 10 évesen beírattak E. Kovács Éva táncművészeti iskolájába, hogy „sikkes legyen a gyerek.” Kovács Éva a nagy mozgásrendszer-alkotó, Berczik Sára módszerének elvei alapján tanított, rendkívüli fantáziával és szuggesztivitással. Meghatározó volt, hogy az ő tanítványa lehettem. Volt tíz év, amikor Berczik és Kovács együtt dolgozott, én pedig mindkettőjüknél rengeteget gyakoroltam és hospitáltam. Ez volt a nagy iskolám. Az ő tanításuk nélkül nem jutottam volna sokra. És még egy név, akitől sok inspirációt kaptam: Jeszenszky Endre. Mindhármójuknak köszönettel tartozom.

hvg.hu: Melyek voltak az első lépések?

D.A.: Miután gyógytornászi és művészi torna szakedzői diplomát is szereztem, a két szakmát párhuzamosan „űztem”; délelőtt gyógytorna a Neurológiai Klinikán, onnan rohanás délután művészi tornát tanítani. Ez heti hat napon keresztül, hiszen akkor még nem volt szabad szombat. Minden nap reggel fél héttől este tízig. Senki sem értette, én sem, hogy miért csinálom ezt az őrült hajtást, mert nem a pénzért. Ma már tudom, hogy „edzés” volt a következő négy évtizedre. A neurológián az „első lépés” húsz évig tartott, igen kevés gyógyítási sikerrel. Mindenképpen váltani akartam. És milyen a Jóisten forgatókönyve? Jött a felkérés, hogy iskolai tornaórák alól felmentett gyerekekkel foglalkozzam. Ezzel jött a lehetőség is régi elgondolásom megvalósítására. Arra, hogy kipróbáljam: a betegségtudat helyett és a korrekció mellett megadni a szép mozgás örömét ezeknek a gyerekeknek.

hvg.hu: Mikor kezdte ezt a munkát?

D.A.: 1976-ban fűzőt viselő, gerincferdült serdülőkkel. A gerincferdülés csontrendszeri probléma, nincs idegrendszeri sérülés, vagyis ezek a gyerekek mindent meg tudnak csinálni, csak korrekciós szempontból kell jól megválasztani a gyakorlatokat. Aztán utolért a neurológia, mert jött egy 9 éves kislány járógépben, torz mozgással, részben lebénult izmokkal, tele izomzsugorodással. Ezek a kontaktúráknak nevezett izom-ín- és kötőszövet-elváltozások a mozgás olyan mechanikai akadályai, amelyekbe „bele kell nyúlni”, mert önerőből nem leküzdhetőek. És tornával se! Az akkori „belenyúlásokból” fejlődött ki, évtizedek millió tapasztalata alapján módszerem nagy „ütőkártyája”, a speciális manuális technika.

hvg.hu: A nyolcvanas évek elején pedig jött egy tévé műsor, ami országosan is ismertté tette.

D.A.: Igen. Ez úgy volt, hogy minden tanév végén tartottunk egy vizsgaszerű bemutatót a gyerekekkel. A negyedik évben már voltak haladó tanítványaim, és egész kis helyre műsor kerekedett ki. Ekkor tudtomon kívül valaki felhívta a munkámra Vitray Tamás figyelmét, aki bevett a „Siker” című műsorába, és elnyertem a legtöbb közönségszavazattal járó díjat. Ironikusan, erre szoktam mondani, hogy „na ezt nem kellett volna.” Megrohamoztak a betegek, és rögtön tüske lettem a szakma szemében. Az ezt követő 10-15 évre nem is szívesen gondolok vissza, mert ahogy a nóta mondja: „Csak a szépre emlékezem.”

hvg.hu: Mi volt a probléma? A szakma miért haragudott önre?

D. A.: Nagyon jól tudjuk az élet minden területéről, hogy nem díjazott ügyködés mást mondani és tenni, mint a megszokott. Ne menjünk messzebbre, csak Semmelweisig. Nagyon kevesen tudják, hogy őt agyonverték. Nem az ujja elvágásával fertőzte meg magát, ahogy ez a köztudatban él, hanem kényszerzubbonyba húzták, és úgy megverték, hogy az egész teste csupa seb lett. Az anyák megmentője szepszisben – gyermekágyi lázban – hunyt el. Az előzmény az volt, hogy csellel behívták egy osztrák elmegyógyintézetbe, ahonnan meg akart szökni. Elfogták, jött a kényszerzubbony, a többit pedig már meséltem.

Dévény Anna

Dévény Annának nem volt felhőtlen gyermekkora, kicsiként élte végig a háború borzalmait, és kilenc évesen veszítette el édesanyját. A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett 1954-ben, majd elvégezte az Állami Gyógytornászképzőt és a Testnevelési Főiskola művészi-torna szakedzői szakát is. A hetvenes évek közepétől kezdi el saját útján járni, 1990-ben hozta létre a Dévény Anna alapítványt, ahol a Dévény Speciális manuális technika-gimnasztika Módszerrel (DSGM) gyógyítanak elsősorban születési sérülteket. 1996 óta tart speciális tréningeket a Magyar Állami Operaház balettegyüttese számára. Bár a szakmával folyamatosan szembe megy, több rangos díjjal is jutalmazták munkáját: 2003-ban Batthyány-Strattmann László, 2010-ben Príma Primissima díjas, 2014-ben pedig a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapta.

hvg.hu: Mi a szakmai szembenállás oka?

D.A.: A „másság”. Megpróbálom érthetővé tenni, hogy mit is jelent ez. Amióta a mozgásterápia, mint módszer létezik, senki nem tisztázta, mi a gyógyítás és mi a fejlesztés. A gyógyítás az, hogy beindítom a nem működőt, és nem is akárhogy, hanem helyesen, szabályosan, jól. Fejlesztés, hogy a már helyesen működőt tovább finomítom, javítom, csiszolom. A probléma az, hogy mindenki fejlesztéssel akar gyógyítani, vagyis azt erőlteti, arra kényszerít, amire a csecsemő, a gyerek vagy a felnőtt páciens nem képes. Ez zajlik a mozgásrehabilitáció minden területén, ezt csináltam én is 20 évig, és ezzel kerültem szembe az eredménytelen munkától meghasonulva. Na mármost, ami nem működik, azon nincs mit fejleszteni. „Tessék csinálni” – hangzik az ukáz. De ha nem képes rá, és nem teszem képessé, akkor a lehetetlent várom el. A lehetetlen elvárás és erőltetése pedig nem gyógyítás. Csak a képessé tevés az.

hvg.hu: A Dévény-módszerben (DSGM) mi a gyógyítás és mi a fejlesztés?

D.A.: Módszeremben a speciális manuális technika (SMT) a képessé tevés, tehát a gyógyítás, és a speciális testképző gimnasztika (STG) a fejlesztés,  amivel erősítünk és ügyesítünk. Az SMT azáltal gyógyít, hogy egyrészt helyreállítja az izomzat normál állapotát, másrészt az idegvégződéseket közvetlenül – természetesen a bőrön keresztül – ingerli, és ezzel hatékonyan tud ingerületet juttatni az agyba. Ez a direkt ingerlés a szülési sérülések valódi gyógyításának a kulcsa. Ezáltal vált gyógyíthatóvá ez a súlyos probléma, azonban a gyógyuláshoz elengedhetetlen a minél korábban – lehetőleg már az inkubátorban – megkezdett kezelés.

hvg.hu: Miért ennyire fontos a korai kezelés?

D.A.: Azért, mert az agynak öt hónapos korig van egy tartalék állománya. Ez élettanilag leépül, ha nincs igénybe véve. Mi a direkt hatású manuális technikával – ami nem masszázs – igénybe vesszük ezt az állományt, vagyis beindítjuk a működést. A DSGM értelmezésében a gyógyulás nem azt jelenti, hogy a sérültet valahogy foglalkoztatom, hanem, hogy el lehet felejteni, hogy a valami gond volt. És van egy csodás ráadás is. Szinte minden korán kezelt gyerekünk szüleitől azt a visszajelzést kapjuk, hogy gyermekük az átlagnál okosabb és ügyesebb. Ennek is a tartalékállomány beindítása a magyarázata. A tartalékállomány létezését egy Edelmann nevű agykutató mutatta ki, aki ezen felfedezéséért kapta meg a Nobel-díjat. Mi tulajdonképpen a természet öngyógyító lehetőségét használjuk ki.

hvg.hu: Mégis miért olyan nehéz ezt a módszert hivatalosan is elfogadtatni?

D.A.: Mert minden újnak törvényszerűen ez a sorsa. Nekem kezdetben fogalmam sem volt, hogy mibe vágok bele. Tettem a dolgom a legjobb belátásom szerint. Soha nem kerestem a konfrontálódást, az jött magától. A drága Frenkl Róbert professzor – aki a kezdetektől a munkám pártfogója volt – távozása előtt azt mondta: „Legyen erős, a csata csak most kezdődik.”

hvg.hu: Ön túl a 75. életévén még a mai napig kezel, ezenkívül oktat, könyvet ír a módszeréről, úgy tűnik még mindig, mindent a kezében tart. Van, akinek át tudja adni majd a helyét?

D.A.: Nem a helyemet kell átadnom, hanem a zászlót. Remélem, lesznek, akik viszik. Az utódaim számára a legnehezebb feladat lesz megőrizni a DSGM tisztaságát. Mert ez csak a saját elvei alapján eredményes. Testidegen dolgokkal keverve elveszti a hatékonyságát. Ahogy gyógyszereket, úgy módszereket sem lehet össze-vissza keverni. Téves az a felfogás, hogy minél többfélét kap a páciens, annál jobb. Nem így van.

hvg.hu: Ráadásul még az Operában is dolgozik…

D.A.: Ez az én jutalomjátékom, 18 éve tartok speciális testképzést balettművészeknek, néhány éve pedig operaénekeseknek is. Számomra az igazi művész piedesztálon áll. Cseperedésem óta a csodálatom mellett, valahol nagyon értem és megértem őket. Tudom mi munka, öngyötrés, kétség és kiszolgáltatottság van egy-egy nagy produkció mögött. És ezt én a végtelenségig becsülöm és tisztelem.

hvg.hu: Mennyit dolgozik naponta?

D.A.: Reggeltől általában késő délutánig kezelek, utána alszom egy órácskát, majd jön a „gályapadozás”, vagyis a könyvírás és a millió adminisztrálnivaló. Ez szombaton és gyakran vasárnap is így van. Nem panaszképp mondom. Éppen ellenkezőleg, köszönöm az „illetékesnek”, hogy még bírom.

hvg.hu: Térjünk vissza a szakmára. Az SMT-kezelés mely területeken hatásos még?

D.A.: A mozgássérülések valamennyi területén, mert az izomzat minden esetben érintett, és mi azt a jó kis manuális technikánkkal helyre tudjuk hozni. A szülési sérülések után a baleseti utókezelés a másik nagy szívügyem. Ilyen esetekben – ha nincs idegrendszeri vagy idegsérülés – hihetetlenül gyors javulást és „minőségi” mozgást tudunk elérni.

hvg.hu: Hogyan képzik a jövő „dévényes” szakgyógytornászait?

D.A.: Immár 18 éve folyik a négy féléves, akkreditált posztgraduális képzésünk, a Dévény Anna Alapítvány szervezésében. Kizárólag végzett gyógytornászok nyerhetnek felvételt, minimum két év szakmai gyakorlat után. Egyszerre 26 főt tudunk egy évfolyamba felvenni, mert ez szinte személyre szóló oktatás. Legutóbb 156 jelentkezőnk volt, pedig nem is volt meghirdetve.

hvg.hu: Az alapján, amit mondott az agy tartalékállományának beindításáról alapján nem lenne érdemes a módszert egészséges gyerekeknél is használni?

D.A.: A tapasztalatok alapján meggyőződésemmé vált, hogy minden csecsemőnek jót tenne az első hetekben néhány SMT-kezelés. Ez jelenleg hiú ábránd a kapacitáshiány miatt, Az viszont létkérdés, hogy a koraszülött osztályokon rutinszerűen megkapja minden gyerek ezt a kezelést.  Ezzel ugyanis „kikoptatható” lenne a szülési sérülés. A statisztikánk azt mutatja, hogy 100 sérültből 80 egészségesen élhetne. Sajnos mindig lesz húsz olyan gyerek, akit nem lehet meggyógyítani, de ezen esetekben is lehet javulást elérni.

Forrás:

HVG

Szerző: Skeptica  2014.06.30. 13:23 Szólj hozzá!

947278_10151587956123293_777015181_n_1401886699.jpg_800x450

„Aki úgy gondolja, hogy a tanulás drága, próbálja ki, mibe kerül a tudatlanság.” (Benjamin Franklin)

Szerző: Skeptica  2014.06.28. 18:56 Szólj hozzá!

kozossegi_kertek_1403178691.jpg_960x640

A KÉK – Kortárs Építészeti Központ 2010. óta foglalkozik a világszerte sok évtizedes hagyományra visszatekintő community gardening, valamint az egyre népszerűbb urban gardening magyarországi meghonosításával.

A városi kertészkedés különböző korú és hátterű embereket szervez közösségbe, akik a közös kertészkedés során elsajátított szemléletet az élet más területein is gyakorolják: környezettudatos, egymás munkáját megbecsülő lakói a városnak. A kertek közösségteremtő erejük és nevelő funkciójuk mellett friss zöldséggel, gyümölccsel, fűszernövénnyel látják el az őket gondozó városlakókat.

A KÉK célja, hogy mintakertek kialakításával, és átfogó tudástár létrehozásával segítse a városi kertészkedés önszerveződő mozgalommá fejlődését.

Nyugat Európában és az amerikai kontinensen évtizedes hagyományai vannak a közösségi kerteknek, Budapesten viszont még nem honosodott meg ez a fajta civil önszerveződés. A KÉK programja ezen változtat a közösségi kertkoncepció fővárosi megvalósításával. Az első fázisban (2011-2012) kitűzött célunk egy minden szempontból mintaértékű kert megtervezése és létrehozása, a kertalapítás jogi és gyakorlati hátterének feltérképezése, illetve mintajellegük széles körű kommunikációja. 

A program célcsoportja

  • Városlakók, környékbeliek, aktív fiatalok, egyének vagy civil csoportosulások
  • Zöld szemléletű szervezetek és szimpatizánsaik
  • Saját kerttel nem rendelkező családok
  • Iskolai és óvodás csoportok (oktatási, nevelési szerepvállalás)
  • Művészeti, design, kertépítő, tájépítész, tervező, kulturális munkás, stb. területen tanuló egyetemisták, főiskolások
  • Nyugdíjasok

A program időbeni terjedelme

A projekt tágan értelmezett időbeni terjedelme az első fázissal, vagyis az első kertek kialakításával párhuzamosan számítható és várhatóan hosszú távú folyamatot indít el.
A tengerentúli vagy akár londoni, berlini, stb. példákból kiindulva bízunk abban, hogy a mintakert létrehozása széles körű társadalmi megmozdulást vált ki, amely révén több közösség is követi majd a példánkat és létrehozzák a saját kertjeiket. A működő példák azt bizonyítják, hogy a kiépítéstől kezdve a rendszer és a kertek önműködővé tehetők, vagyis a kezdeményezés akár évtizedekre is előre tekinthet.

A program aktualitása, innovatív jellege

A közösségi kertek meghonosításának ötlete már önmagában is innovatív kezdeményezés, hiszen a belváros közepén, a gyakorlatba ültetve ad könnyedén követhető példát a környezettudatos és fenntartható életmódra, és hívja fel a figyelmet az erre vonatkozó szemléletváltás szükségességére. A program egyedisége és aktualitása ezen túl leginkább abban áll, hogy már önmagában is új megközelítést kínál a városi térhasználatra, a közösségi terek átértelmezésére, a fenntartható nevelés megnyilvánulási formáira és a know-how gyakorlatba ültetésére.

A program gyakorlati megoldásaiban is innovatív: azon vagyunk, hogy a kert minden lehetséges részletét fenntartható módon, innovatív megoldások segítségével alakítsuk ki, pl. a szerszámtárolót újrahasznosított konténerből alakítjuk ki, takarékos öntözőrendszert építünk ki, lesz esővízgyűjtés, komposztálás és vegyszermentes növényvédelem, mint ahogy kísérleti parcellák is helyet kapnak majd. A téralakításban szintén ehhez igazodunk: a térbútorokat és a kertben helyet kapó installációkat fiatal művészek és kreatív gondolkodók alakítják majd ki lehetőleg környezetkímélő vagy újrahasznosított anyagokból, sőt ahol lehetséges, a kertet szolgáló funkciók beépítésével.

Mi is egy közösségi kert?

Röviden és egyszerűen nem más, mint bármely földterület, amelyet egy közösség gondoz.

Ennél bővebben a közösségi kerteknek számos fajtája és meghatározása létezik a városi, külvárosi és vidéki változatoktól a veteményes, gyümölcsös vagy tankertekig. A megvalósulás formája szerint léteznek tisztán a közösséghez tartozó vagy egyéni tulajdonban lévő parcellákból álló telkek, amelyek kialakíthatóak akár iskolák vagy kórházak udvarán, akár elhanyagolt önkormányzati telkeken vagy építési területen.

A közösségi kertek hasznossága

A külföldön már működő példák alapján a közösségi kertek haszna számos területen kimutatható:

Közösségi kultúra

  • kapcsolat- és közösségépítő szerep
  • társadalmi korlátok, egzisztenciális különbségek jelentőségének csökkenése
  • generációs és kulturális különbségek csökkenése, a kertek integrációs, kohéziós szerepének megmutatkozása
  • rendezvények (pl. piac, előadás, továbbképzés) befogadása
  • a kertészet kultúra városi újrateremtése
  • tulajdonosi szemlélet és felelősség kialakulása a kert egészére vonatkozóan

Egészségmegőrzés

  • vegyszermentes, biztonságos, jó minőségű élelmiszerek lokális előállítása
  • magasabb zöldség- és gyümölcsbevitel
  • egészségmegőrzés a rendszeres kertészkedés, testmozgás, rekreáció által
  • a környék mikroklímájának javulása, a városi hőszigetek csökkenése

Szociális szféra

  • társadalmi interakciók erősödése
  • tudatos és gazdaságos életvezetés, öngondoskodási kultúra kialakulása
  • hosszú távú tervezésre való berendezkedés
  • jó minőségű élelmiszerhez való hozzájutás az alacsonyabb jövedelmű családok vagy munkanélküliek számára
  • önértékelés javulása a közösségi hasznosság révén
  • bűnmegelőzés, közösségi szabálykövetés, a környék bűnözési statisztikáinak és közbiztonságának javulása
  • kortárs csoportosulások kialakulása, csoportidentitás, viselkedési minták kiépülése
  • hátrányos helyzetű kerületi lakosok étkeztetésének részbeni megoldása a megtermelt felesleg felajánlásával

Oktatás

  • szabadtéri tanórák kihelyezésével, az elmélet mellett gyakorlati ismeretek átadásával oktatási, nevelési funkciók betöltése
  • együttműködési készségek, felelősségérzet erősödése
  • előremutató, produktív szabadidős elfoglaltság biztosítása a fiatalabb korosztálynak

Környezetvédelem

  • környezettudatos életmód kialakulása
  • egészséges mikroklíma kialakulása, a levegő vízpárologtatással történő lehűtése
  • emisszió-csökkentő hatás a lokálisan fogyasztott élelmiszerek szállítási költségeinek csökkenésével
  • az elszállítandó szemét mennyiségének csökkenése a komposztálás és újrahasznosítás révén
  • a víz természetes körforgása és a természetes szűrőhatás visszaállítása az esővízgyűjtés, csepegtetéses öntözés és a növények párologtatása által

 Forrás:

http://kozossegikertek.hu/

 

 

 

Szerző: Skeptica  2014.06.26. 14:44 Szólj hozzá!

943632_398415913605489_325943529_n_1401886637.jpg_960x716

„Lelkünkben gyújts pici gyertyát, sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.” (Babits Mihály)

Szerző: Skeptica  2014.06.24. 14:24 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása